Szerző: Portfolio, 2022
Eredeti cikk: https://www.portfolio.hu/uzlet/20220906/10-even-belul-villamosenergia-exportorokke-valhatunk-ha-ezt-az-iranyt-kovetjuk-565455
“Jelenleg a Magyarországon felhasznált energia negyede származik itthonról, a megújulókra való átállással viszont 2050-re ez 76%-ra növekedhet. Mindez nemhogy nem csökkenti a GDP-t, hanem éves szinten 2-2,5%-kal növelheti annak növekedési ütemét, illetve további 80-100 ezer munkahelyet adhat hozzá a gazdasághoz” – mondta Békés Márton, a McKinsey&Company Associate Partnere a Sustainable World 2022 konferencia délutáni szekciója során tartott előadásában. A szekcióban a fenntarthatósági stratégiáról, illetve a klímacélok kialakításának paradigmaváltásáról is szó volt.
Így építsünk fenntarthatósági stratégiát
Alexandra Petrujinschi, a Strive Carbon & EAC tradere beszélt arról, hogy miért is fontos és hogyan kell megfelelő fenntarthatósági stratégiát építeni. “A fenntarthatósági stratégia építésének négy lépése van:
Mérés; csökkentő stratégiák életbe léptetése; amit nem tudunk lecsökkenteni, azt ki kell váltanunk; és a kommunikáció (jelentések)
– kezdte előadását a szakértő. A mérés során olyan teendőink lehetnek, mint a termékeink életciklus-kibocsátásának felmérése, vagy a karbonlábnyomunk méretének a meghatározása.
A kibocsátás csökkentése már ennél összetettebb, itt olyan dolgokra kell figyelnünk, mint a termékeink alap készletezésének elkészítése, a kibocsátás-csökkentés lehetőségeinek identifikálása, a célok kitűzése és ennek elérése, elszámolása.
Ezek után láthatunk csak neki annak, hogy a kibocsátást amit nem tudtunk lecsökkenteni, azt kiváltsuk más kibocsátás-csökkentő beruházásokkal. A folyamat végén már csak a megfelelő kommunikációra kell figyelni. “Itt csúszhatunk bele a legkönnyebben a “greenwashingba”, még ha nem is akartunk rosszat – a rossz kommunikáció ugyanis könnyen ilyen vádakhoz vezethet” – hívta fel a figyelmet az előadó. A kommunikáció folyamán arra kell figyelnünk, hogy ne állítsunk a cégünkről túlzásokat, ne kommunikáljunk könnyen félreérthető kifejezésekkel, illetve tegyük közzé a jelentéseinket és adatainkat.
Így válhatunk energiaexportőrökké
Hogyan tudjuk Magyarországot 2050-re klímasemlegessé tenni? – tette fel, majd válaszolta meg a kérdést előadásában Békés Márton, a McKinsey&Company Associate Partnere.
“Az elmúlt időszakban nagyon pozitív trendeket lehet látni abban a tekintetben, hogy egyre több ország és cég fogadott el klímastratégiát – de mégiscsak egy energiaválság közepén vagyunk.
A kérdés így inkább arra módosul, hogy egy ilyen helyzetből hogyan tudjuk a dekarbonizációt arra használni, hogy a válságból erősebben jöjjön ki a magyar gazdaság” – folytatta.
A McKinsey átfogó elemzését citálva elárulta, hogy a kibocsátás-csökkentés 6 hazai iparágban lehetne jelentősen elérhető – ebből az ipar és az ingatlanban a legnagyobbat. Az iparágak kibocsátás-csökkentésében közös, hogy mindegyikhez szükség lesz a villamos energiára – így ott nem is az a kérdés, hogy mekkora a kibocsátás, hanem az, hogy hogyan tudunk többet termelni. 2050-re ugyanis 3-szor ennyi villamos energiára lesz szükségünk. Ennek főleg nap és szélenergiából kell jönnie.
Ennek köszönhetően 10 éven belül villamosenergia-exportőrökké válhatunk
– emelte ki. Ennek kapcsán beszélt a magyar energiamix átalakulásáról is a következő 30 évben: “Jelenleg a Magyarországon a felhasznált energia negyede származik itthonról. A megújulókra való átállással 2050-re ez 76%-ra növekedhet.
Mindez nem hogy nem csökkenti a GDP-t, hanem éves szinten 2-2,5%-kal növelheti annak növekedési ütemét, illetve további 80-100 ezer munkahelyet adhat hozzá a gazdasághoz.
A dolog hátulütője, hogy mindennek elérése egy 150-200 milliárd eurós befektetést igényel, aminek előteremtése valóban nagy kérdés lehet” – emelte ki Békés Márton.
A 2050-es klímastratégia és az üzleti világ egyensúlya
Az előadást követően kisebb panelbeszélgetésre került sor Dr. Huszár András, a Green Policy Center társalapítója, igazgatója moderálásában. A beszélgetés során az előző előadásra való reflektálás mellett a jelen válságos helyzet és a klímastratégiák összehangolhatóságáról kérdezte beszélgetőtársait.
A McKinsey munkatársának előadására reflektálva Dr. Pálvölgyi Tamás, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense már a panelbeszélgetés keretei közt elmondta, “gyakran beleesünk abba a hibába, hogy a dekarbonizációt pusztán a technológiai innováció függvényének tekintjük, pedig léteznek társadalmi innovációk is. Társadalmi innováció lehet a szokásaink megváltoztatása is – ilyen például a húsevésről való leszokás kérdése. A másik fontos kérdés a költséghatékonyság – kutatások szerint az épületek szektorában tudjuk csökkenteni a legjobban a kibocsátást a legkisebb befektetéssel.” Arra a kérdésre, hogy a klímacélok folyamatos újratervezésére hogyan lehet reagálni a BME tanára azt emelte ki, hogy “a klímapolitikában újfajta tervezési rutinokra van szükségünk. A nemzetek, az országok és az EU vállalásaira épültek rá a céges vállalások is. A nagy többség a válság előtti időszakban nem voltak eltökéltek a klímacélok hosszú távú stratégiába való beépítésére.
Szerintem most a válság egy paradigmaváltást kényszeríthet ki abban, hogy hogyan is kell tervezni a jövőre.
Ide kapcsolódik, hogy szerintem nem feltétlenül kell a hosszú távú terveinkbe belevonni a klímapolitikát. A klímacélokat akár már a rövid távú tervekbe is be lehetne építeni, de egyértelmű, hogy ez most hátrébb fog tolódni.” A jelen és a közeljövő trendjein lamentálva kifejtette, szerinte a covid-járvány és a mostani válság is megmutatta, hogy lehet nem a még nagyobb a globalizáció a fejlődés útja, hanem pont a lokalizáció – ez a folyamat pedig a klímára is jelentős hatással lesz.
A folyamatos újratervezésről Békés Márton úgy vélekedett, “el kell választani két dolgot: a rövid távú tervezés egyre nehezebb, hiszen egyre nagyobb a volatilitás és a bizonytalanság. Eközben viszont a hosszú távú, fenntarthatóságról való gondolkodás rengeteget fejlődött az elmúlt 10 évben. A legtöbb vezető felfogta, hogy ha belerakunk 1 milliárd eurót egy megújuló projektbe, annak lesz jövője a fosszilis beruházással szemben.
Ha hamar tud a cég reagálni, akkor ez üzleti lehetőség, ha későn, akkor inkább kényszer
– emelte ki. Annak kapcsán, hogy a mostani energiaválság vajon nem borítja-e fel a klímacélokat elmondta, “üzleti oldalról van egy csomó taktikai lépés az energiaellátás biztosítása érdekében. De van ennek egy másik oldala is: ha nekem van egy cégem, akkor fel kell tennem a kérdést, hogy 2030-ra, 2035-re hogyan fogok viszonyulni a klímaváltozáshoz. Sok cég már most vállalást tesz erre az időtávra, mert úgy gondolják, hogy ez addigra versenyelőny lehet.
A cég oldaláról fontos, hogy el tudjuk választani a stratégiai tűzoltást és a hosszú távú terveket, célokat
– hangsúlyozta. A beszélgetés végén még hozzátette, hogy az egyre több dekarbonizációs vállalás mellett ezek ellenőrzése még némileg hiányos, ebben még van hely a fejlődésre.