Szerző: Nagy Viktor, Wienhardt Attila (Portfolio), 2021
Eredeti cikk: https://www.portfolio.hu/uzlet/20211110/van-aki-meg-mindig-nem-tud-az-energiaarak-extrem-emelkedeserol-ez-eletveszelyes-509506
Az elmúlt hónapok egyik legfontosabb témája volt az energiaárak száguldása, és hektikus mozgása, a volatilitás nagyon csúnya dolgokat eredményezett, október elején már napon belül is vállalhatatlanná vált a volatilitás, mondta el a Portfolio-nak ifj. Chikán Attila, az Alteo vezérigazgatója. Bármilyen hihetetlen, most is sok hazai vállalatnál nyugodtak, hiszen tudják, hogy nekik 20 forintos az energiaár, és fogalmuk sincs arról, hogy lehet, hogy ez jövőre 60 forint lesz, az Alteo vezetői beszéltek olyan hazai kkv-vezetővel, aki nem tudott az energiaárak extrém emelkedéséről, ez pedig életveszélyes, mondta el az Alteo vezérigazgatója, aki szerint nem kellett volna megvárni ezt az időszakot, most még a nagy fogyasztók is sokszor csak nézik, hogy emelkedik az ár, a kockázatkezelésük nem reagál időben, tisztelet a kivételnek.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy drámai áremelkedés volt az elmúlt hónapokban az energiapiacon. Mennyire volt látható az, ami most történik, mondjuk a földgáz és a villamos energia árával?

Az energiaárak emelkedése benne volt a pakliban. A Fit for 55, vagyis az uniós zöld átállási terv hatásai, a szén-dioxid kvóták árának az emelkedése is ebbe az irányba hatott, de a pandémia utáni gazdasági növekedés is emeli az energiaárakat. A trendet láttuk előre, de aki ezt a volatilitást is előre látta, az nyugodtan jelentkezzen hozzánk állásért. Amit most látunk, az egy szélsőséges, extrém történet, ami persze illik a trendbe, mert ez is felfelé mutat, de ennek a mértéke jóval nagyobb annál, mint ami hosszú távon fenntartható.

Mit lehet egy ilyen helyzetben mondani az ügyfeleknek, a fogyasztóknak?

Gyakran felteszik nekünk a kérdést a kis- és nagyfogyasztók, hogy merre mennek az árak. Azt látni kell, hogy mindenki egy kicsit elkényelmesedett a gazdasági válság után, hosszú éveken keresztül csökkentek az energiaárak, minél tovább kivárt valaki, annál jobban járt. Az elmúlt 2-3 év azért már megmutatta azt, hogy tőzsdei termékekről van szó, a kereslet-kínálati hatások, és egyre inkább az időjárás, de még sok más tényező is befolyásolja az árakat, amik nagy volatilitással mozognak. Az idei év azért nagyon szélsőséges, mert a volatilitás már nem egy hosszabb időtáv alatt, hanem egyre rövidebb időtávokon jelent meg. Miközben korábban az volt a jellemző, hogy az energiakereskedők 3-4 hétre adtak ajánlatot, kampányoltak, ez idén már fel sem merül, mert folyamatosan emelkedtek az árak, és eljutottunk odáig, hogy már napon belül adunk ajánlatot. Sokat elárul a kialakult helyzetről, hogy ha délelőtt kiad egy ajánlatot egy energiakereskedő, az délutánra már nem érvényes.

Így nem csak az ügyfeleknek, de az energiakereskedőknek sem könnyű tervezni.

A volatilitás nagyon csúnya dolgokat eredményezett. Október elején már napon belül is vállalhatatlanná vált a volatilitás. Ajánlatadási szempontból nem az a fontos, hogy emelkedik vagy esik az ár, hanem hogy mennyire kiszámítható, mennyire stabil. Az elmúlt hetekben már azt láttuk, hogy valamelyest stabilizálódtak az energiaárak. Nem arról beszélünk, hogy nincs elég energia, hanem hogy mennyi annak az ára, és főleg, hogy napon belül mennyi annak az ára. Ez egy hatalmas újdonság, amit szerintem a felhasználók sem tudnak még kezelni.

Chikán Attila

Általában igaz ez, vagy vannak tudatosabban kockázatot kezelő ügyfelek is?

Az a véleményem, hogy nem kellett volna megvárni ezt az időszakot. Ez a tapasztalat, hogy még a nagy fogyasztók is sokszor csak nézik, hogy emelkedik az ár, a kockázatkezelésük nem reagál időben, tisztelet a kivételnek. Amíg a kereskedőknek a bibliája a kockázatkezelési szabályzat, addig a felhasználók azt várják, hogy lesz majd még alacsonyabb is az ár, ha meg már túl magas, akkor már biztosan nem veszek, utána pedig azon gondolkodnak, hogy ki fogja majd elmagyarázni a kialakult helyzetet a tulajdonosnak, ügyvezetőnek. Már nyáron is ez volt a helyzet, és most kezdenek el igazán pánikolni egyes vállalatok. A gázév már lezárult, ott az utolsó pillanatban muszáj volt venni a cégeknek, akár kiugróan magas áron is, de a villamos energiában a szerződéskötések nagy része még hátra van.

Ezek szerint nem túlságosan tudatosak az energiabeszerzéseikben a hazai vállalatok.

Bármilyen hihetetlen, most is sok hazai vállalatnál nyugodtak, hiszen tudják, hogy nekik 20 forintos az energiaár, és fogalmuk sincs arról, hogy lehet, hogy ez jövőre 60 forint lesz. Beszéltünk olyan hazai kkv-vezetővel, aki nem tudott az energiaárak extrém emelkedéséről. Ez életveszélyes.

Nyilván éven belül nem szembesül vele.

Igen, egy évben egyszer gondolkodik rajta. Jön majd a következő időpont, kér egy ajánlatot, és akkor fog majd megdöbbenni, hogy mekkora áremelkedés volt. Ebben a médiának is van szerepe, az sem segít, ha jönnek a pánikcikkek, mert utána majd egyre többen kérnek ajánlatot, akkor hirtelen lesz egy keresleti nyomás Magyarországon, az is feljebb tudja vinni az árakat. Ez egy öngerjesztő folyamat. Mi azt látjuk, hogy nagyon szélsőségesek a vállalati reakciók a kialakult helyzetre, vannak, akik pánikolnak, és most akarnak venni, és vannak olyanok is, akik nem is tudnak az áremelkedésről.

Ebben a helyzetben vélhetően felértékelődik a kockázatkezelés az energiakereskedőknél is.

Sok a nyitott kérdés. Például az, hogy ki fogják-e fizetni az ügyfelek jövőre a megemelkedett számlákat. Az ügyfelek be tudják-e árazni a szolgáltatásaikba, termékeikbe a magasabb energiaárakat? A közintézmények kapnak-e akkora plusztámogatást, hogy kifizessék a megemelkedett energiaköltségeket? Nálunk az a kérdés, hogy kik azok, akiket szívesen ellátunk. Eddig a kereskedők versenyeztek az ügyfelekért, most eljött egy kicsit az az időszak, amikor mi nézzük meg nagyon alaposan, hogy kivel kötünk szerződést. A legfontosabb feladatunk az, hogy biztonságban működjünk, ezért óvatosak vagyunk az értékesítésben és az ügyfélkiválasztásban. Megnövekedett a partnerkockázat, mindkét oldalon, hiszen a fogyasztóknak is alaposan meg kell nézni, hogy melyik kereskedővel szerződnek, ilyen helyzetben előfordulhat, hogy a kereskedő kerül bajba. Jó időkben rengeteg kereskedő közül lehet választani, de a rossz időkben kevés marad ott: ezek a diverzifikált, több lábon álló, stabil cégek. Mindent le lehet írni a szerződésben, aztán utána nagyon nem mindegy, hogy egy „egy ügyvezetős” cégről beszélünk, amelyik holnap már nincs ott, vagy egy olyan hátterű vállalatról, mint az Alteo, amelyik nem engedheti meg magának tőzsdei cégként, rengeteg üzletággal, hogy fogja magát, és eltűnjön a piacról egy-két évre, aztán pedig visszajöjjön.

Mivel kalkulálnak az Alteónál? Hozzá kell szokni a tartósan magas energiaárakhoz és a volatilitáshoz, vagy visszaállhat egy olyan helyzet, amit az elmúlt években megszoktunk?

Operatívan mi nem számíthatunk semmire, nekünk az a fontos, hogy szorosan fedezzük az értékesített termékeket. Nincs olyan, hogy erre vagy arra számítok, és ezt vagy azt csinálom. Ezért nekem az energia kereskedelem szempontjából operatívan nem szükséges tudnom, hogy milyen lesz az ár. Nyilván ez nagyon technicista megközelítés, mert ezer szempontból meg fontos az, hogy legyen elképzelésünk az árak alakulásáról. Mi is neves kutatóintézetek elemzéseit nézzük, nekünk nincs saját energiaár-előrejelzésünk, nem is hiszem, hogy kellene, hogy legyen. Viszont vásárolunk előrejelzéseket, és azt látom, hogy ma az az elemzői konszenzus, hogy az energiaárak magasabb szinten fognak stabilizálódni, mint ahol az áremelkedés előtt álltak, viszont nem arról a szintről beszélgetünk, amit mondjuk október elején láthattunk. Lesz korrekció, hívjuk így, hiszen tőzsdei termék, be fog állni az ár valamilyen szintre, de vélhetően két számjegyű százalékkal magasabb lesz, mint amilyen korábban volt.

Mekkora szerepet játszik a spekulatív tőke az energiapiaci volatilitásban? Az áram- és a gázpiacon mekkora a spekulatív pozíciók volumene, aránya?

Nem könnyű ezt megmondani, mivel az ezeken a piacokon aktív szereplők sok esetben olyan cégek, amelyek a tőzsdén beregisztrálnak ugyanúgy, mint engedélyes cégek. És igazából ki tudja azt lekövetni, hogy amikor ők nyitnak vagy zárnak pozíciókat, azok mögött van-e valamilyen szállítás is fizikailag, vagy gyakorlatilag egy pénzügyi spekulációról van szó? Én azt gondolom, hogy a spekuláció a földgázpiacon nem olyan erős, mint az olaj piacán, mindenki tudja, hogy ott ez komoly kilengéseket okoz. És minél nagyobb a volatilitás, annál nagyobb a vonzerő.  Egyébként ilyen extrém volatilitás mellett a klasszikus energiaszolgáltató, -kereskedő vállalatok inkább visszafogják a tevékenységüket, óvatos ajánlatadással, akár néhány napra meg is állítják az ajánlatokat. Amikor mondjuk a gáz tőzsdei ára napon belül 50-60 eurót mozog, akkor gyakorlatilag legfeljebb tíz percre lehet ajánlatot adni, és már az is kockázatos. Arra akarok kilyukadni, hogy október elején legfeljebb csak a spekulánsok kereskedtek, de amikor normálisan működik az energiapiac, akkor biztos, hogy kisebbségben vannak.

Azt elképzelhetőnek tartja, hogy valamilyen módon kiszorítsák a spekulánsokat ezekről a piacokról?

Azt szoktam mondani, hogy a jó munkához idő kell. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy holnap lekapcsolják az egész történetet. Azt látom, hogy csak az tudja visszatartani a spekulatív tradinget, ha egy kicsit jobban górcső alá veszik a nemzeti szabályozó hatóságok ezeket a tevékenységeket. Persze, lehet korlátozó intézkedéseket hozni, de ennek meglesznek a természetes korlátjai, mert minél több a kereskedést korlátozó szabály, annál nehézkesebb maga a kereskedés, ezzel óvatosan kell bánni. Ráadásul nagyon nehéz elkülöníteni egymástól a spekulatív és a nem spekulatív pozíciókat, gyakorlatilag meg kellene vizsgálni az egyes vállalatok fedezeti politikáját. Ha vesznek mondjuk gázt hőre és villamos energiára is, akkor azt hogyan allokálják? Vagy a hőtermelésnél, amikor a téli várható átlaghőmérsékletre vásárolnak gázt. Mit jelent ez? Ha nagyon meleg lesz, akkor long vagyok, ha meg hideg lesz, akkor short vagyok. Ez spekuláció? Nem, ez egy technikai történet. Ezt kellene kristálytisztán elkülöníteni attól, amikor direkt vesz valaki kevés vagy sok gázt. Egyébként a spekulációnak nem csak rossz hatásai vannak, likviditást is biztosít.

Chikán Attila

Orbán Viktor nemrég azt mondta, hogy az elhibázott uniós klímapolitika az oka az energiaválságnak, és ebből visszafelé kellene fordulni. Mit gondol erről?

Ez egy klasszikus fenntarthatósági probléma, a környezeti célok elérése gazdasági versenyképességi problémát okozhat. Én azzal nagyjából egyetértek, hogy ez a tényező az energiaárakat emeli, a nagy kérdés az, hogy az EU mennyire elszánt ebben a kérdésben, mennyire képes és hajlandó gazdasági áldozatokat vállalni. Számomra a legnagyobb kérdés az, hogy a világ többi részével mi lesz, mert ha az EU ezt kőkeményen és következetesen végig csinálja, és a világ többi része közben vígan pöfög, akkor nem nehéz belátni, hogy ez jó eséllyel nem lesz fenntartható. Az éppen most folyó COP26 klímakonferencián is ezek a legnagyobb kérdések. Ha nagyon borúlátó akarnék lenni akkor az egyik forgatókönyv az, hogy az EU ezt egyedül végig csinálja, és egy darabig B vagy C kategóriás játékos lesz a két nagy, az Egyesült Államok és Kína mellett, végül pedig mindenki megy a ZS kategóriába 30 év múlva a tönkretett bolygón. Olyan klímaváltozással nézünk szembe, ami ma már annyira nyilvánvaló, hogy nem is kellene róla beszélni. Elképzelhető, hogy az EU vissza fog korrigálni, különösen akkor, ha nincs esély arra, hogy az említett nagyhatalmak valamilyen módon jöjjenek utána. Persze van egy optimista forgatókönyv, amely szerint az EU – a ma még létező fenntarthatósági kihívások élenjáró megoldásával – komoly tudás- és versenyelőnybe kerülhet a világ többi részével szemben. Én nem ülök Brüsszelben, de azért feltételezem, hogy ezen a gondolati soron már ők is végig mentek. És még egyszer: hosszú távon az egyetlen esély, ha a legnagyobb játékosok egységesen és radikálisan fordulnak a klímatudatosság felé.

Közép- és hosszú távon nyilván komoly kihívás a klímaváltozás, de az elszálló energiaárakkal a vállalatoknak most kell megbirkózniuk.

Vannak olyan szektorok, mint az acélgyártás vagy a műtrágyagyártás, amelyek egészen szélsőségesen kitettek az energiaárak alakulásának, ott egyértelmű, hogy létkérdésről van szó, de más vállalatoknál is fontos kérdés, hogy be tudják-e árazni a termékeik, szolgáltatásaik árába a megemelkedett energiaárakat. A helyzetet bonyolítja, hogy ha nemzetközi versenyben kell helytállni, mert ha például kínai cég a versenytárs, akkor az árverseny miatt nehéz érdemben áthárítani a vevőkre az energiaárak emelkedését.

Mit tehet ebben a helyzetben a politika?

Nagy kérdés az, hogy az EU elkezd-e valamilyen módon szankcionálni, mondjuk Kínát vagy az Egyesült Államokat, az viszont kvázi kereskedelmi háborúhoz vezethet. Valamit viszont tenni kell, mert itt egész iparágak fognak sérülni, de nem gondolom, hogy ez azt fogja jelenteni, hogy el fogják engedni az egészet. Összességében azt gondolom, hogy be kell avatkozni egy-két iparágban.

Az energiaárak emelkedésének lehet viszont pozitív hozadéka a zöldülés.

Igen, azt gondolom, hogy elképesztő módon felgyorsítja főként a nagyobb vállalatok energiastratégiájának átalakulását, vagy a már meglévő stratégiák megvalósítását. Itt nagyon sok mindenre gondolok, az energiahatékonyság javítására, adott esetben a saját erőművi termelésre, a megújulók használatára, és ezek kombinációjára. Mi már most érzékeljük a változást, többen keresnek minket, hogy ott van a fiókban öt éve a kis naperőműtervük, most pedig egyszer csak azt mondják, hogy meg is valósítják. Most már nem arról szól a dolog, mint régen, hogy csak zöldül a vállalat, hanem egyszerűen ma ez egy jó üzlet. Korábban a cégek egyszerűen nem hajtották végre azokat a beruházásokat, amik nem valami átütő eredményt hoztak, fél éven belül megtérültek és nekik szinte semmibe sem kerültek, most pedig már ők keresik a lehetőségeket. Ellátásbiztonságot és árbiztonságot szeretnének, és hab a tortán, hogy egyébként még zöldülni is tudnak. Azt gondolom, hogy nagyon komoly beruházási boom jöhet a következő években.

A zöld energia beruházások megtérülése is jóval rövidebb a mostanihoz hasonló energiaárak mellett.

Igen, bár nehéz kihúzni egy Excel-táblában, hogy a jelenlegi energiaárak alapján mi jöhet a következő években, inkább az a fontos, hogy a téma elérje az ügyvezetők, a döntéshozók, akár a külföldi tulajdonosok ingerküszöbét. És a bankokét is. Sok pénzintézet dolgozik azon, hogy hogyan tudna hosszú távú áramvásárlási szerződéseket finanszírozni. Eddig nem ez volt a helyzet, mert eddig a bankok az állami szerződést, a METÁR-t, a KÁT-ot szerették finanszírozni, különösen utóbbit, mert ott lényegében egy cash-flow-t kellett megfinanszírozni, annak nem is sok köze volt az energetikához. Ha én 3 évvel ezelőtt megkerestem volna egy bankot azzal, hogy van egy 15 éves szerződésem egy vállalattal, és építenék egy erőművet, amivel a vállalatot ellátom árammal, nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem nyújtottak volna ehhez finanszírozást. Most viszont ez a trend, Amerikában és Európában 20 ezer megawattnyi erőmű épült ilyen szerződések alapján. És ez még csak a kezdet. Nagyon be fog jönni ez a történet, és innentől kezdve ebből a finanszírozók sem fognak ebből kimaradni.

A vállalatok mely körének okozhatnak gondot a magas rezsiköltségek?

Azoknak a kkv-knak, amelyeknek a működése már egyébként is billegett, ez a végső döfés lehet, amelyek viszont stabilan, jól menedzselten működnek, jó piaccal, azok könnyebben tudják kezelni a magas energiaköltségeket is. Igazán nehéz helyzetbe azok kerülnek, akik nemzetközi piacon versenyeznek, pláne, ha másik kontinensen lévő cégekkel. Nem valaminek a közepén vagyunk, hanem a járvány utóhatásainak csak az elején, tavasszal fognak látszani a tényleges hatások, amikor egyes vállalatok már nem tudják kifizetni a villanyszámlát.

Hogyan lehet szolgáltatói oldalról kezelni ezt a kockázatot?

Óvatosak vagyunk. A covid alatt relatíve könnyű volt a helyzet, mert jól látszott azoknak a vállalatoknak a köre, amelyeket megviselt a válság, lehetett tudni, hogy melyek azok a cégek, amelyek a korlátozások miatt bezártak, működésüket drasztikusan visszafogták. Most azonban nagyon nem látni ezt, ezért kell az óvatosság, a visszafogottság. És a lojalitás, a hosszú évek óta velünk működő, jól fizető, jól ismert partnerek mindenképpen előnyben vannak, ha villamos energiát akarunk eladni, ők kerülnek sorra először, és nem azok, akik eddig gyakran váltottak kereskedőt, és úgy használták őket, mint egyfajta árazógépeket. Odáig jutottunk az elmúlt tíz évben, hogy volt olyan vállalat, amelyik kijelentette, hogy olyan kereskedő ne adjon nekik ajánlatot, amelyik pénzt akar rajtuk keresni. Most fordult a kocka, mert a szolgáltatók mondhatják, hogy válogatnak az ügyfelek között, és akkor látják el a vállalatokat, ha azoknak a működése stabil, és van akkora árrésük rajtuk, hogy azzal minden kockázatukat fedezni tudják, még a piaci volatilitást is. Nekünk az egyes vállalat legalább olyan fontos, mint az iparág. Amelyik vállalat több éve velünk van, látjuk a pénzügyi erejüket, a fizetési fegyelmüket, az erős menedzsmentjüket, az előnyt élvez. Szerencsére vannak ilyen cégek.

Mi a jellemző gyakorlat abban, ahogy a vállalatok energiát vásárolnak?

A jellemző gyakorlat az, hogy mindig a következő évre gondolkoznak előre, hiszen azt látják ők is nagyjából a piacismeretük, a saját tevékenységük alapján. A villamos áram esetében jellemzően januártól decemberig, a földgáznál pedig októbertől októberig tart az év. A gázszállítási időszak már el is kezdődött, tehát nagyjából minden vállalatnak van megkötött szerződése. A tapasztalat az, hogy sajnos hiedelmek alapján szereznek be a vállalatok, például áprilisban, mert azt gondolják, hogy akkor olcsó az energia, vagy hogy minél tovább kivárnak, mert azt gondolják, akkor jobb áron tudnak beszerezni. Sajnos az elmúlt három évben is a hiedelmekkel ellentétesen alakultak a dolgok. Idén az energiaárak emelkedése ellenére kevés kivételtől eltekintve nem kezdtek el szerződni az ügyfelek, a többség kivárt. Időnként azok a nagyvállalatok is, ahol tanácsadók, profi beszerzők dolgoznak, a kkv-k pedig abszolút kimaradtak ebből az egészből, mert a kisebb vállalatok akkor mozdulnak, amikor a kereskedők kampányokat futtatnak.

Azok a nagyvállalatok akik még most sem szerződtek, ott állnak, és nem tudják, hogy mit csináljanak vagy kreatív megoldásokat keresnek. Például nem a szokásos egy évre szerződnek, hanem rövidebb időszakra, mondjuk csak fél évre. Érezzük, hogy ez előre menekülés. Vagy jönnek azok a kérdések, hogy mi van, ha nem szerződnek energiakereskedővel. Mindenkinek azt mondom, hogy nincsenek csodák, ez egy tőzsdei termék, nincs olyan mennyisége senkinek, amit olcsóbban elad.

Az Alteónál az energiakereskedelemben, ha a volumenek maradnak a korábbi szinten, akkor a bevételek ceteris paribus emelkednek a magasabb árak mellett. A marzsokkal mi a helyzet?

Jó a kérdésfelvetés, az a része is, hogy ha szinten maradnak a volumenek. Reális lehet, hogy ebben a szegmensben nem változik az árbevételünk, és aki mélységében érti, az tudja értékelni, hogy ez nem forgalom-visszaesést jelent, hogy valamit rosszul csinálunk, hanem épp ellenkezőleg, kezeljük a kockázatokat. A marzsok meg igazából nem nagyon tudnak változni, az eddigi komoly árverseny alacsony szinten tartotta azokat. A normál esetben, októberben villanyban általában 80 százalékban már nálunk van a tervezett portfólió, ez most jóval kevesebb. De mi nem aggódunk ezen, mert rajtunk nincs volumenkényszer. A legnagyobbak aggódnak, mert ott az egész szervezet terawattórákra van felépítve, key accountok stb. A mi kis rugalmas szervezetünknek nem jelent sokat, hogyha alacsonyabbak a volumenek. Hozzáteszem, most fog igazán beindulni a menet. Csak az év végi őrületben majd nekünk ügyesen kell halászni, és lehet, hogy az idei portfóliónknak csak a 60-80 százaléka lesz végérvényesen leszerződve. De ez árbevételben nem fog mutatni különbséget. Reméljük, hogy profittartalomban is fogjuk hozni a standard, a kisker által elvárt történetet, és azt biztonsággal, és bezárt pozíciókkal. Összességében azt tudom elmondani, hogy nem a volumenre, hanem az EBITDA-ra vonatkozó célunk van.

Az Alteo elektromosautó töltőket is üzemeltet. Ott mi történik az árakkal? Hirtelen kell majd árat emelni?

Igen, emelkedni fognak az árak, és a töltők versenyezni fognak egymással. Nem fognak belemenni masszív veszteségbe, de hogy most pontosan mennyiért adják a villanyt, mindenki annyiért, amennyiért tudja. Ez évente változni fog. Nálunk a portfólió még nem akkora, hogy komolyabb gondot okozna.

Benne van a pakliban, hogy a mostaninál is jóval nagyobb lesz a különbség abban, ha valaki otthon tölti az autóját vagy külső töltőn.

Lehet, hogy lesz verseny, csak már tartsunk ott, hogy versenyeznek egymással a töltőoszlopok. Ma még az ember azt vadássza, hogy szabad-e a töltős parkolóhely. Amiről beszélünk az olyan, mint egy benzinkúthálózat, hogy bárhol megállok és töltök. Akkor releváns ez a kérdés, és azt gondolom, hogy akkor lesz is ebben verseny.

Chikán Attila

Lehet már látni jelentősebb átárazódást azoknál az energetikai eszközöknél, amiket az Alteo szívesen megvásárolna?

Nem ennyire likvidek ezek az eszközök, hogy ilyen gyorsan változzon az áruk, ráadásul sok tényező módosíthatja felfelé és lefelé is az árukat. A stratégiánk alapvetően az organikus fejlődésről szól, mi azt mondtuk, hogy egy kompetenciánk az akvizíció. Nincs olyan, hogy erőművi piac, hanem olyan van, hogy egy konkrét erőmű tulajdonosával le tudok ülni tárgyalni. A kérdés az, hogy a jövőben hogyan fog alakulni ezeknek az erőműveknek a piaci pozíciója. Ez nemcsak attól függ, hogy milyen villany- és gázár-előrejelzésem van, hanem függ a kettőnek az arányára vonatkozó előrejelzéstől is, de függ attól is, hogy milyen piacokra akarok vele termelni. Általában, ha gázerőműről van szó, kiegyenlítő piacokra fókuszálunk, ezek jövedelmezőségben rengeteget javultak, ami akár emelheti is az árukat, de nem likvidek, ez pedig lefelé nyomja az árukat. A naperőművek piaca szintén nem annyira likvid. Elvileg az energiaárak emelkedésének felfelé kellene módosítania a naperőművek értékét is, viszont a legtöbb erőmű valamilyen hosszú távú szerződés mentén épült. Az energiaárak száguldása inkább a zöldmezős beruházások értékét emeli, megtérülését javítja, az, hogy a meglévő erőművek értékére hogyan hat, attól is függ, hogy mennyire köti a már meglévő szerződése. De sajnos Magyarország nem annyira likvid, én is szoktam néha irigykedni, amikor amerikai riportokat olvasok, az akvizíciós piac Amerikában az energetikában, és volt 3600 tranzakció, tól-ig árakkal meg mindennel, nekem ez nagyon élvezetes, de Magyarországon volt olyan év, amikor egyedül mi hajtottunk végre tranzakciót, mi voltunk a piac.

Több vagy kevesebb most az akvizíciós lehetőség az energiakereskedelemben?

Most is vannak felvásárlási lehetőségek, de az ember érzi, hogy valami gond van. Amikor nemzetközi szinten megjelenik egy energiakereskedő, hogy nézzük meg, és egy másik országban a lakossági piacon hirtelen eladóvá válik, akkor az ember érzi, hogy ez most nem a világra szóló lehetőség. Azt szoktam mondani, hogy a nagy érték az is, ha az ember megtanul nemet mondani. Az energiaszolgáltatók piacán tranzaktálni most nagyon kockázatos dolog, ha lesznek lehetőségek, akkor élünk velük, egyébként pedig haladunk a saját stratégiánk mentén. Erőművet mernék venni, azokat nem hiszem, hogy visszaveti a mostani piaci turbulencia, viszont nem most vennék át egy energiakereskedő céget nagy pénzért és növelném a háromszorosára a szerződésállományomat. Ez nem az a világ, amikor erre megy az ember.

Az eddigiekből úgy tűnik, hogy az energiaárak emelkedése mérsékelten pozitív eredménnyel van az Alteo működésetekre.

Amiről eddig beszéltünk, ott mérsékelten pozitív a kép. Kivéve talán, hogy a megújuló erőművek építésénél nem mérsékelten, hanem nagyon pozitív a hatás. Még nem beszéltünk a kiegyenlítő piacokról, ahol egyrészt, ha a megújulók terjedni fognak, annak a hatása egyértelműen egyre fontosabbá teszi ezeket a piacokat. Ez továbbra is egy sarokköve a stratégiánknak. Ott vannak olyan folyamatok, amelyek nagyon pozitívak. Nyilván a kiskereskedelemnek ez nehézségeket okoz, kihívásokat, de a profitcélját tudja tartani, csak óvatosabban. A többi helyen inkább enyhe pozitív a hatás, és a megújulóban egy masszív növekedést várunk, de nem karácsonyig, mert mire egy nagy iparvállalat megmozdul, és egy ilyen volumenű beruházásról döntést hoz, megtervezi, az reálisan 2-3 év. De azt valóban látom, hogy milyen sokaknak ott van az asztalán egy ilyen terv.